Ne vesztegesd el a szenvedést

A következő pillanatban már a kocsi a jobb oldalára fordulva állt az árokban, az oldalsó üveg kitörött, ahogy a fejem hozzá ütődött. Őszintén örültem, amikor a barátom kiabálni kezdett. Ő is élt. Kimásztam a kocsiból és segítségért kiabáltam. Ültünk az árok szélén a mentőt várva, és egy dolog dobolt a fülemben: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok  is, nem félek a gonosztól. MERT TE (Istenem) VELEM VAGY.”

A sűrgősségi osztályon részletes vizsgálatok után megállapították, hogy a fejemben nincs semmi, mármint probléma. Lehetőségem lett arra is, hogy a másik sofőrrel beszélhessek: „Tudja a barátaimmal tegnap arról beszélgettünk este, hogy mi van akkor, amikor nehéz helyzetbe kerül az életünk. Ezt olvastuk: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok  is, nem félek a gonosztól. Mert Istenem, te velem vagy.” Ha már így mindketten életben maradtunk, ez azt jelenti, hogy Istennek még terve van az életünkkel.”

Még összevarrták a bal fülemet, ami kb 3 cm hosszan szétnyílt. Azt mondták szépség versenyen már ne induljak.

Délután a gyerekeim, amikor hazaérkeztek Luca lányom sírva mondta: „Pedig Apa mi imádkoztunk…” „Lucuskám, de hát Isten meghallgatta az imádságot. Itt vagyunk.” Később jöttünk rá, kb 8 óra körül történt a baleset, amikor a bodrogi iskolában egy harmadikos gyerek éppen értünk imádkozott.

Ne vesztegesd el a szenvedést!  Nem nekem vannak csak nehézségeim, még azt sem gondolom, hogy az enyém a legnehezebb. Lehet munkát keresel, már régóta, vagy babát szeretnétek, vagy gyászolsz, és szenvedsz, valamilyen betegséged van. Mi értelme van? Két célja is van a nehézségeknek:

1. Isten formálni akar téged
2. 2Kor. 1,3-5: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.”

Amikor egy család kirándulni megy, lehet baj is történik. Pedig a szülők ott vannak. A család tagjai segítenek egymáson. Együtt örülnek és együtt sírnak. És ott van Apa, aki meg tud vigasztalni, aki tudja mit kell csinálni, aki ura a helyzetnek. És tovább mennek. Ha pedig nagy baj van, akkor sincs túl nagy baj. Ha annyira kibicsaklott a lábam, hogy már újra nem tudok ráállni, akkor pedig tudod mit tesz? Az ölébe vesz, és hazavisz. Nem azért, mert nem szeret, hanem mert annyira szeret…

El fog jönni majd ez a nap is mindannyiunknak. De addig is, át fog segíteni minden nehézségen keresztül. Erőt fog adni. Csak menj tovább.

Jóföldi Endre