Hogyan lettem keresztény?

10-12 éves lehettem, amikor a két bátyám – egyébként hatan vagyunk testvérek – nagyon komolyan kezdték venni a hitet, és Istent. Minden reggel Bibliát olvastak, imádkoztak. Azt kezdtem figyelni, mikor hagyják abba, de ez nem történt meg. Nagy hatással voltak rám.

Többször is megéreztem, hogy valami nincs rendben az életemben, valami hiányzik. Valahogy azonban mindig túlléptem ezeken az érzéseken és gondolatokon, nem akartam velük szembenézni. 16 éves voltam, amikor egy fiatalokból álló csoport érkezett gyülekezetünkbe, hogy a Fő utcán és egy nevelőotthonban beszéljenek az embereknek Jézusról. Legtöbbször én is velük mentem, mert nem akartam kilógni a sorból. Mielőtt hazamentek, egy vasárnap délután néhányan közülük elmondták a gyülekezetben hogyan kezdték el keresztyén életüket. Az egyik fiú, úgy tűnt az én életemet mondja el. Mindenkinél jobb embernek gondolta magát a gyülekezetben, egy napon mégis rá kellett döbbennie, hogy semmi köze sincs Istenhez! Magamra ismertem. Szörnyen éreztem magam, megláttam, hogy haragban vagyok Istennel és elválasztanak Istentől a bűneim. Kegyelmet kértem Istentől, mert felismertem, hogy jogosan büntethetne. És Isten akkor megbocsátott!

Nem lett egyik pillanatról a másikra más az életem, de egyre érzékenyebb lettem Isten hangjára. Már érdekelt, hogy mi a véleménye a dolgokról az életemben. A főiskolai kollégiumi éveim láttam meg teljesen nyilvánvalóan, mit jelent Jézussal és Jézus nélkül élni. Jobb vele! Ő tudja mire van szükségem. Olyan barátokat ismerhettem meg, akik nem csak haverok, hanem hajlandóak akár egy éjszakát áttanulni velem egy fizika dolgozatra. 

Timiben egy nagyszerű feleségre találtam, négy gyönyörű gyermekünk született, a munkámat is szeretem. De nem csak ezeknek tudok örülni, hanem annak, hogy eltűnt az életemből az üresség, és akkor sem tér vissza, amikor egyedül vagyok.

Jóföldi Endre, gyülekezetvezető 

(Magánéletében egy szoftverfejlesztéssel foglalkozó cég ügyvezetője, mérnök informatikus)