Miért? A végső kérdés...

Te nem is ismered milyen embernek lenni! Milyen éhezni, szenvedni, és nem tudod milyen küzdelmeink vannak. Szóltak a vádak. Aztán Jézus állt elő és elmondta, hogyan élte át mindezeket.Nagyon egyszerű, mégis erőteljes üzenete volt a színdarabnak. Nem emlékszem már pontosan milyen problémák voltak megfogalmazva, és hogy a következő benne volt-e.

Végül jöhetett volna valaki, aki elmondja: Igen, Jézus, éheztél, hajléktalan voltál, szomorú voltál, könnyeztél. Sok mindenben azonosultál velünk. Sőt, elismerhetjük, hogy szinte mindenben. De egyvalamiben biztosan nem. Nem élted át azt a fájdalmas tehetetlenséget, amikor egy nehéz helyzetben, egy tragédiában, ott dobol a fejedben a kérdés: Miért, miért, miért? Aztán azt hiszed, hogy már lerendezted magadban, de mégis újra és újra előjön. Nem tudsz vele mit kezdeni. Miért engedte meg Isten? Te ezt nem élhetted át, hiszen Isten Fiaként mindig tisztában voltál az Atya akaratával. Neked nem kellett ezzel szembenézned. Mindig minden egyértelmű volt.

És Jézus akkor azt mondja: Gyere a keresztemhez! Nézd meg mi történt. Tudtam már, hogy milyen, ha korog a gyomor. Azt is tudtam milyen, ha nincs hová menni aludni. Át kellett éreznem, hogy milyen a veszteség. Átéltem gyászt és fájdalmat is. De valami még hiányzott. Már ott függtem a kereszten. Meztelenül. Megszégyenítve. Az elhagyottság, megalázottság, kitaszítottság érzésével. Fizikai fájdalmat éppen úgy éreztem, mint bárki más... De valami még mindig hiányzott. Valamit még nem éltem át abból, mit jelent embernek lenni...

És akkor, a mélyből egyszer csak elindult bennem a gondolat. Szinte elviselhetetlen volt. Érthetetlen és ismeretlen. Fájdalmas és fenyegető. Aztán felszakadt belőlem, a legnagyobb fájdalom, amit valaha is éreztem. Kiáltanom kellett: Atyám! Atyám! Miért hagytál el engem? Miért? Ha még egyszer visszamegyünk Jézushoz a kereszthez, akkor még hallhatunk valamit a miért után is. Ott visszhangzott talán mindenkinek a lelkében? Miért? De még mondott valamit, amit csak János hallott meg, aki a legközelebb állt hozzá: ATYÁM a kezedbe teszem a lelkemet. Többé ne önmagadnak élj! Élj neki!

Jóföldi Endre